Pages

09 June 2015

04 June 2015

ja,

es a szakitos szamok abszolut hidegen hagynak, hello.

status



day 15


nagyon mergesen hate-emaileket szeretnek irni, ez tart az elso prosecco-ig, ami aztan eltart 2 gin and tonicon at egy fel uveg borig, kozte valahol egy shot hazi szilvapalinka, vegulis jokedvure iszom magam, es az este vegere teljesen elfelejtem, mi miatt voltam merges.


day 16

9 ora alvas utan ujjaszuletve ebredek, csinalok egy bogre pisztacias kavet es leszortelenitem a labaim es a bikinivonalam, a szakitas ota eloszor. mert hat ugye minek is amugy, ugysem latja senki, satobbi.

meg mindig nem szeretnem senkinek sem mutogatni sem a labaim, sem a bikinivonalam*, es tovabbra sem szeretnek egyetlen uj embert sem beengedni az eletembe, es oszinten szolva, azt hittem tovabb el fog tartani ez a bozontos korszak, de ugy latszik, kevesbe szenvedek, mint hittem. moving on.

*bar, ha oszinte szeretnek lenni, azert a fucketlist-en mar van par nev. de mindegyik mas orszagban van, mint en.


02 June 2015

par huzam

almomban volt egy baratom, aki barhogy is nezett ki, a vegen kiderult, hogy nem szeretett, ugyhogy vegulis tokmindegy, mert szakitottunk. ugyanebben az alomban utana rogton volt megint egy baratom, aki tudom, hogy nezett ki, de vegulis tokmindegy, mert o sem szeretett, es vele is szakitottunk.


jok ezek az almok.


amikben engem senki nem szeret.


en meg csak almodok tovabb, arrol, hogy szeretek, es hogy egyszer talan majd valaki engem is szeret. legfokeppen vissza, de talan eleg csak ugy egyaltalan. csak hogy ne erezzem magam ilyen rohadtul, reggelente keles utan.


(milyen meglepo, hogy ket hete pont amiatt szakitottunk a volt baratommal, mert nem szeretett. bar, ez a valos eletben volt, ugyan mar, semmi koze ahhoz, hogy most miket almodok.)


#veletlenegybeeses



28 May 2015

cry no more.

nehanapjan, mikor ram tör a zokogas (mert en az a lany vagyok, aki neha sir. aki nem sir soha, az nincs osszekottetesben az erzeseivel es/vagy nem ember, de biztos nem en), az elso gondolatom mindig az, hogy minel tobbet sirok, annal kevesebbet kell majd pisilnem.

ezt az eletigazsagot a nagymamamnak koszonhetem, bar annak is orultem volna, ha azt is elmondja, hogy idovel nincs az a temerdek smink, amivel el lehet rejteni a sirastol puffadt arcot, raadasul az hagyjan, hogy ez hogy nez ki, de azt miert nem mondja el soha senki, hogy a sok sirastol az ember lanyanak az arca elnehezedik? es hogy van egy pont, amikor mar annyit sir az ember, hogy mar nem jon ki semmi? es nyilvan mar pisilni sem kell.

es ha mar nem jon ki semmi, es belul is ures, akkor mi?


#szetsirtkekpolo


jelenleg nem faj, es mintha belul ures lenne, de ott meg nem tartok, hogy fogjak elmenyeket, szineket, mosolyokat, napsutest es rengeteg gintonicot, es megtoltsem ezt a semmit ezekkel.

de akkor mi?


#leszidenisbalatonsound?

over haver.

ugy latszik, az iroi venamat higitja a parkapcsolat, mert amint nincs emberem, rogton irhatnekom van. hat vagy ez van, vagy csak a szokasos nyafoghatnek, mindenesetre elkepzelheto, hogy mostanaban tobbet fogok irni, mint kevesebbet.

jelenleg meg nincs se kedvem, se erom megfejteni, vagy csak atgondolni, de legfokepp felfogni, hogy mi tortenik. pillanatnyilag folyoba hullott falevelkent sodrodom az arral, ilyan koltoiesen, bar tulajdonkeppen inkabb semmi van, nem vegeszakadatlanul faj, belehalni sem fogok es lehet meg sem ihlet.

viszont az van, hogy dezso mindjart hiv Skype-on. mondjuk ugy eleg nehez errol irni, hogy olvassa.

#32going23

08 May 2015

first draft

I still remember the day I found out that my aunt was dying her hair. she used to have this beautiful, mahogany hair, long and thick and wavy, that smelled familiarity. she was wearing her hair in a pony tail. she always had her hair down, open and wild, around her shoulders, down to the middle of her back, covering everything and everyone who got close to her. but this one time, she was wearing it up. she must had been around 33, not older than that, but to me she looked young and pretty, like the woman I've always wanted to be. tall and confident, with a good head of hair. in retrospective, she wasn't that tall. I was -and I am still- just very short. 

I was around 10 years old when I spotted that thin streak of grey hair.

I was shocked. Dramatic, but I was a child and I felt my whole world had just crumbled.

Her hair was a lie. It just wasn't true. Everything I believed about her didn't make sense anymore, and seeing that tiny greying bit sticking out like a betrayal amongst friends, made me swear that I will always love every single part of my body no matter what! no matter how old, wrinkly or tired I will get, I will wear the marks of passing time proud. the small wrinkles around my lips, that represent all my smiles. the bags under my eyes that represent the tears I cried. my skin that grows old, caressed by the sun, every single mark that shows that I've lived, loved, laughed, mourned, been happy, been sad, got drunk, stayed awake the whole night waiting for the sun to come up after watching it set. Everything that is there to prove that I've not tried to preserve my body just to look like a clean canvas once I get buried.

but I have a problem now. I am turning 32 years old this year. and I am greying.


haven't done this for a while, but tonight I had a feeling, an old feeling and I could not resist trying to put this feeling into words.